Europe

Europe

2013. január 26., szombat

Az európai integráció első szakasza (1958-1973) II. Franciaország integrációs tervei



Franciaország Integrációs tervei:

·       Franciaországot 1946 óta folyamatos belpolitikai válság sújtotta
·       Jelentős kiadásokat emésztett fel az algériai konfliktus, valamint az indokinai háború
o      A francia tábornokok fellázadtak  => Pflimlin kormánya lemondott => De Gaulle lett az új kormányfő
·      Charles De Gaulle:

o    Menesztette a francia tábornokokat és tárgyalássorozatot kezdeményezett => garantálják Algéria függetlenségét
o      1958-tol V. Köztársaság:
§       Félelnöki rendszer bevezetése – hatalom megszilárdítása
o      „nagyság” és „dicsőség” szelleme – Franciaország világpolitikai szereplő
o      Gaullizmus:
§       Európai Európát képzelt el amerikai és szovjet érdektörekvések nélkül
§       Németországgal együtt szeretett volna az integrációs folyamatok motorjává válni
§       Úgy gondolta, hogy Európára jelentős befolyással bír az USA, amelyet tovább tud növelni a NATO felhasználásával => Franciaország kilep a NATO-ból => NATO a főhadiszállását Párizsból Brüsszelbe teszi át
o      Európa jövőkép:
§       Nemzetállamok szuverenitásának megőrzése mellett kívánta az együttműködést megerősíteni
·       1961. Párizs: Bizottság felállítás => Fouchet-tervChristian Fouchet
o      Európai politikai unió terve az emberek egyenlő jogain és kötelezettségein nyugszik
o      Az Unió célja: - közös külpolitika létrehozása
§       Tudományos és kutatási területeken való együttműködés
§       Az emberi jogok és demokrácia védelme
§       A nem tagállamokkal való együttműködés fokozása a béke érdekében
§       Intézményei: Tanács, EP, Európai Politikai Bizottság
·       Tanács: négyhavonta tart ülést
o      Tagjai: a tagállamok állam- illetve kormányfői v. Külügyminiszterei
o      Döntéseit egyhangúlag hozza
·       Európai Politikai Bizottság
o      Székhelye: Párizs
o      Tanács munkájának segítése
o      Tagjai a tagállamok külügyminiszterei
·       1962: Fouchet második terve:
o      Miniszterek Bizottsága: külügy, védelem, oktatás, kereskedelem területén
·       BeNeLux államok föderálisabb megoldást javasoltak, és aggódtak a francia dominancia miatt
·       1962: a tagállamok a bizottság befejezéséről döntöttek
·       Franciaország szándéka Tagállamok szándéka
o      Kormányköziség erősítése
o      NATO kapcsolatok lazítása
o      Nagy-Britannia nem támogatása
·     A Fouchet terv megbukott
·     Állam és kormányfők 7 évig nem tartottak találkozót, következménye, hogy a francia-nemet kapcsolatok megerősödtek, szorosabbak lettek
·     1963 január Párizs: Charles De Gaulle és Konrad Adenauer aláírta a francia – nyugat-német együttműködési szerződést, amely a francia és német nép közötti kibékülés történelmi jelentőségű dokumentuma
o      írásos megerősítése annak a felismerésnek, hogy a két ország gazdasági és kulturális fejlődése szorosan összeforr
o      rendszeres találkozókban egyeztek meg
·     Franciaország a Fouchet-tervben összegzett Európa-elképzelést rá akarta eröltetni a tagállamokra, azonban azok ellenálltak, így Franciaország feszültségeket gerjesztett

Az európai integráció első szakasza (1958-1973) I.

A Római Szerződések, melyeket  1957. március 25–én írtak alá. 1958. január 1-én léptek hatályba.


A Római szerződések aláírói: 
  • Belgium (Paul-Henri Spaak és J. Ch. Snoy et d'Oppuers)
  • Franciaország (Christian Pineau és Maurice Faure)
  • Hollandia (Joseph Luns és J. Linthorst Homan)
  • Luxemburg (Joseph Bech és Lambert Schaus)
  • Németország (Konrad Adenauer és Walter Hallstein)
  • Olaszország (Antonio Segni és Gaetano Martino)

Az első Római Szerződés elrendelte a vámunió kialakítását, amelynek megvalósítására 12 évet szánt. A tervezett szerint 1970-re megvalósuló vámunió, viszont már 1968 júliusára kiépült, a részt vevő tagállamok között a vámokat és a mennyiségi korlátozásokat lebontották és életbe léptek a közös külső vámok. A határellenőrzések azonban még nem szűntek meg – elsősorban a különböző adórendszerek miatt -, és a vámon kívüli akadályok továbbra is fennmaradtak. 

1958 és 1971 között:

  • Megháromszorozódott az EGK termelése
  • Megháromszorozódott az EGK-n belüli kereskedelmi forgalom 
  • Megháromszorozódott a nem tagállamokkal folytatott export-import forgalom
  • Felgyorsultak a műszaki fejlesztések
  • Felgyorsultak a modernizációs folyamatok
  • Felgyorsult és dinamizálódott a fogyasztás 
A kedvező gazdasági és társadalmi folyamatok következményeként Walter Hallstein (az Európai Bizottság első elnöke (1958–1969))  által vezetett Európai Bizottság azt javasolta, hogy a monetáris uniónak az elérését és az odáig vezető utat tervezzék meg. 

Ennek eredményeként 1958-ban felállították a Monetáris Bizottságot.
Feladata:
  • az európai monetáris unió létrehozásának előkészítése 

Az EGK sikereit világpolitikai események lassították:
A Bretton-Woods-i árfolyamrendszert 1944-ben hozták létre, rögzített árfolyamait aranyban határozták meg, ezzel a pénzpiacok túlzott stabilitása jött létre és ezzel együtt a dollárnak kulcs szerep jutott a rendszer működésében.
A rendszer 1971-ben omlott össze, elsősorban az USA gazdasági meggyengülésének következtében.
Ezért az Európai Gazdasági Közösség tagállamai hozzáfogtak a gazdasági és monetáris unió megvalósításának kidolgozásához.
1969. decemberében a hágai csúcson, a tagállamok állam- és kormányfői a pénzügyi terv megvalósítására különbizottságot hoztak létre, ez az ún. WERNER-bizottság.
A bizottság elkészítette egy több szakaszban megvalósuló gazdasági és monetáris unió tervét. 
A terv központi eleme a lebegő valutarendszer bevezetése a tagállamok között, és az ingadozási sávok fokozatos szűkítése, majd az árfolyamok teljes rögzítése volt.
A tervet 1971-ben a tagállamok elfogadták, majd az 1973-as és 1974-es olajrobbanás és annak pénzügyi következményei megakadályozták.

Az európai Integráció szakaszai

A Római Szerződésekkel  kezdődik az európai integráció aktív időszaka.

A Római szerződések aláírói: 
  • Belgium (Paul-Henri Spaak és J. Ch. Snoy et d'Oppuers)
  • Franciaország (Christian Pineau és Maurice Faure)
  • Hollandia (Joseph Luns és J. Linthorst Homan)
  • Luxemburg (Joseph Bech és Lambert Schaus)
  • Németország (Konrad Adenauer és Walter Hallstein)
  • Olaszország (Antonio Segni és Gaetano Martino)
 Az európai integráció szakaszai:
  1. Első szakasz: 1958 - 1973 - a formálódás szakasza, az integráció kezdeti évei
  2. Második szakasz: 1973 - 1985 - az europesszimizmus szakasza
  3. Harmadik szakasz: 1985 - 1990 /1991 - a fordulat szakasza
  4. Negyedik szakasz: a Maastrichti Szerződés - az Európai Unió születése
  5. Ötödik szakasz: az Amsterdami Szerződés - az integráció mélyülése
  6. Hatodik szakasz: a Nizzai Szerződés - mélyülés és bővülés
  7. Hetedik szakasz: a keleti bővülés és az "alkotmányozás" időszaka
Az integráció az alábbiak szerint szakaszolható:
  • a gazdasági egységesülés előrehaladása alapján
  • a szupernacionalitás és a kormányköziség elveinek erősödése vagy éppen gyengülése alapján
 Az integráció ütemét, a fejlődést vagy épp a lassulást meghatározóan befolyásolták és jelenleg is befolyásolják a világpolitikai érdekek és erőviszonyok, valamint a világgazdasági környezet változásai.

Az európai integráció dinamikájára és menetére döntően hatással vannak a nemzeti és a nemzetközi pro és kontra érvek, érdekek, így megfigyelhető, hogy az adott kornak, korszaknak megfelelően gyorsul, vagy éppen lassul az Európai Unió fejlődési folyamata.

2013. január 15., kedd

Az Európai Gazdasági Közösség (EGK) és az Európai Atomenergia-közösség

1957 március 25-én az első Római Szerződés hozta létre az Európai Gazdasági Közösséget, amely 1958. január 1-én lép életbe.

EURÓPAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉG (EGK):

Alapító tagok: Franciaország, Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, BeNeLux.("Hatok")

Célja:
  • tartós és kiegyensúlyozott növekedés
  • stabilitás és kiszámíthatóság megteremtése
  • magasabb életszínvonal megteremtése
  • az európai népek közötti szoros unió megteremtése
    • erőforrások egyesítése
    • béke és szabadság megőrzése
Célok megvalósításának érdekében:
  1. mennyiségi korlátozások megszűntetése - tagállamok közötti vámok leépítése
  2. közös vámtarifa és kereskedelempolitika bevezetése harmadik országokkal szemben
  3. szolgáltatások, tőke, valamint a személyek szabad áramlásának biztosítása atgországokon belül
  4. közös mezőgazdaságpolitika
  5. közös közlekedéspolitika
  6. közös piacon a verseny megvédése érdekében közös szabályozás
  7. jogharmonizáció a közös piac hatékonyságának érdekében
  8. Európai Szociális Alap létrehozása
    1. a munkavállalók foglalkoztatásának és az életszínvonaluk növelésének érdekében 
  9. Európai Beruházási Bank felállítása
    1.  új segélyforrások biztosításával járulnak hozzá a gazdasági növekedéshez
  10. a tengerentúli országok és birtokok társulását támogatják, a kereskedelem fokozásának, valamint a gazdasági és szociális ejlődés érdekében  
A szerződés tartalmazza, hogy a közös piacot 12 éves átmeneti időszak alatt, fokozatosan valósítják meg.
  • három szakaszban, 4 éves priódusokban alakítják ki 
Intézményi szervei:
  • Közgyűlés
  • Tanács
  • Bizottság
  • Bíróság 
  • Közgyűlés
    • tagállamok képviselői alkotják 
    • tanácsadói és ELLENŐRZÉSi joga van  - TANÁCSADÓI SZERV
  • Tanács
    • a tagállamok gazdaságpolitikáinak HARMONIZÁLÁSa
    • tagállamok képviselőiből áll - minden kormány egy tagot delegálhat
    • elnöki tisztség: minden tagállam fél évig tölti be, előre meghatározott sorrendben
    • a tagállamok a népességszám és a tagállam gazdasági súlya szerint rendelkezinek szavazati lehetőséggel
    • az elfogadott határozatok végrehajtására a Bizottságot bízhatja meg
  • Bizottság
    • független a tagállamoktól => a Közösség érdekében jár el
    • a tagállamok kormányai közös megegyezéseel nevezik ki a tagokat 4 évre, ami megújítható
    • a Bizottság tagjai közül választják az elnököt + 2 alelnököt
    • Feladatai:
      • VÉGREHAJTÁS
        • szervek által hozott rendelkezések végrehajtása
      • vélemények előterjesztése
      • saját határozathozatali hatáskör 
  • Bíróság
    • biztosítja a JOGI KERETEKet ÉS A TÖRVÉNYESSÉGet
    • egy tagállam vagy a Közösség keresete alapján járhat el
    • Feladatai:
      • szerződések értelmezése
      • Tanács által létrehozott alapokmány értelmezése
      • jogi keretek és törvényesség betartatása 
    • 7 bíró + 2 főtanácsnok:
      • független személyek
      • megfelelnek az országukban a legfelsőbb bírói tisztségek betöltésére
      • 6 évente választják őket
        • 3 évente részleges megújul a testület ( 3 tag - illetve 4 tag periódikusan)  
EURÓPAI ATOMENERGIA-KÖZÖSSÉG (EUROATOM):


1957 március 25-én a második Római Szerződés hozta létre az Európai Atomenergia-közösséget, amely 1958. január 1-én lép életbe.

Alapító tagok: Franciaország, Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, BeNeLux.("Hatok")

Célja:
  • közös atomenergia ipar létrehozása
  • a szükséges feltételeket közösen teremtsék meg
  • fejlesszék az életszínvonalat és a tagországok közötti kapcsolatokat
  1.  nukleáris kutatás előmozdítása, a tagállamok kutatásainak összehangolása, közös kutatások kezdeményezése
  2. a sugárzásból eredő kockázatokkal szemben, egységes biztonsági előírások megalkotása és betartatása
  3. beruházások elősegítése; a fejlesztésekhez szükséges létesítmények megteremtése
  4. a Közösség tagjai számára megfelelő mennyiségű érccel és hatanyaggal történő méltányos ellátása 
  5. felügyelet biztosítsa, hogy a nukleáris anyagokat kizárólag az előírt célokra használják fel - Ügynökség felállítása ennek céljából, amely autonómiát élvez
  6. különleges anyagok és felszerlések közös piacának megteremtésével, az atomenergia területén történő beruházások részére a szabad tőkemozgás biztosítása
  7. atomenergia békés célú alkalmazásának előmozdítása és fejlesztése 
Intézményi szervei:
  • Közgyűlés
  • Tanács
  • Bizottság
  • Bíróság 
A MONTÁNUNIÓ, az EGK, és az EUROATOM végrehajtó szerveit 1965-ben egyesítette.

Beyen-terv: Az Európai Gazdasági Közösség (EGK) és az Európai Atomenergia-közösség (EUROATOM), valamint a Római Szerződések előzményei



·       A Római Szerződések előzménye
·       1952. Beyen holland külügyminiszter a teljes gazdasági integráció tervét vázolta fel
·       1953. megfogalmazódott a koncepció, hogy a politikai egység létrehozását meg kell, hogy előzze a gazdasági együttműködés
·       1952. december Beyen-terv:
o      közös:
§       közlekedéspolitika
§       energiapolitika
§       közös piac
o      vámunió megvalósításának gondolata, valamint a kereskedelmi akadályok megszűntetését célozza
·       A Beyen tervet erősítette meg az 1955-ben közzétett Benelux Memorandum, hangsúlyozva az előnyét  egy általánosan szerveződő gazdasági egységnek, ami elvezethet a közös piac megteremtéséhez
·       1955. jún. Montánunió tagállamainak külügyminiszterei Messinában ültek össze
o      létrehozták a Spaak-bizottságot (Paul-Henri Spaak belga külügyminiszter)
o      Jean Monnet javaslatára az atomenergia közös kezelését is napirendre vették
o      A Spaak-bizottság jelentése (Spaak-jelentés) elvezetett az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó Római szerződések aláírásáig
§       1. rész: közös piac kérdése
§       2. rész: atomenergia kérdésköre
§       3. rész: olyan területek, amelyeken sürgős előrelépés szükséges ( energiaforrások, légi közlekedés, postai és telekommunikációs szolgáltatások)

Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK = Montánunió) a Schuman-terv alapján

A Schuman tervet 1950. május 9-én jelentették be.

Schumann-terv:

o      Kiindulópontja: sem béke, sem Európa egysége nem teremthető meg Franciaország és Németország ellentéteinek felszámolása nélkül
o      Nem csupán eszmei alapot nyújtott, hanem gyakorlati lépések mellett is elkötelezett
o      Célja: a gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzése; német acélipar feletti ellenőrzés
      • Francia javaslat: a francia-német szén- és acéltermelés egészét helyezzék közös főhatóság alá, amely nyitva áll más európai ország részvétele előtt is 
      •  Közös fejlődés alapjainak megteremtése
o      Olaszország, BeNeLux kedvezően fogadják, Nagy-Britannia elutasította saját szuverenitását látta fenyegetve
o      NSZK üdvözölte a tervet
o      A Schumann-terv alapján és annak kezdeményezésére jött létre az első európai integrációs szervezet, az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK), más néven Montánunió (1951. áprilisában Párizsban)
      • Alapító tagok: Franciaország, NSZK, Olaszország, BeNeLux          6 ország  
Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK = Montánunió)
  • Székhelye: Luxemburg
  • Intézményei:
    • Főhatóság
    • Közgyűlés
    • Miniszterek Különleges Tanácsa (Miniszterek Tanácsa)
    • Törvényszék (Bíróság)
  •  Főhatóság:
    • a tagállamok a szén- és acélipar feletti rendelkezés jogát átruházták a Főhatóságra
    • tagállamoktól független irányító szerv
    • Kilenc tagú szerv:  Franciaország (2 tag), Német szövetségi Köztársaság (NSZK - 2 tag), Olaszország (2 tag), BeNeLux (1-1 tag) - közülük egy tag látta el az elnöki feladatokat
    • Első elnöke: Jean Monnet
    • Küldetése és eredményei:
      • meggyőzni a nemzetállamokat a közös érdek megvalósításáról 
      • részsikereket ért el a gazdaság egységesítése terén
      • több diszkriminatív gyakorlat felszámolása
      • széniapr modernizálására való törekvés - ennek érdekében rendszeresen konzultált a tagállamokkal
  • Közgyűlés
    • 78 küldött (nemzeti parlamentek jelölték évente egyszer)
    • FŐ FELADATA A DEMOKRATIKUS ELLENŐRZÉS - nem jogszabályalkotó szerv
  • Miniszterek különleges Tanácsa (Miniszterek Tanácsa)
    • a hat ország nehézipari miniszterei 
    • DÖNTÉSHOZÓ SZERV - jelentős véleménynyilvánító jogkör
    • a nemzeti érdekeket képviselték a szakminiszterek 
  • Törvényszék (Bíróság)
    • 9 tag
    • értelmezte és felügyelte a szerződésben foglaltakat => FELÜGYELŐ SZERV



2013. január 7., hétfő

A Montánunió és a Római Szerződések - A Schuman-terv előzményei

A francia-német kapcsolat egyre kritikusabbá vált, és a Marshall-terv eredményeként létrejött OEEC nem biztosította sem a föderális együttműködést, sem Európa tartós gazdasági növekedését.

A Marshall-segély felhasználásának elképzelései:
  • USA elgondolása:
    •  az európai lakosságot tartós fogyasztási cikkekkel kell ellátni, így magasabb életszínvonalat biztosítani
  •  Jean Monnet javaslata: 
    •  beruházásokra kell fordítani a segélyt, iparágakat kell fejleszteni az összegből, amelyek levezetnek a fellendüléshez, munkahelyteremtéshez => javuló életszínvonalhoz
    • kockázata jelentős - inflációt gerjeszt, államadósság törlesztése lelassul, a lakósság igényei növekednek 
    • előnye: az elérhető eredmények hosszú távúak - az amerikaiak elismerték a javaslat pozitív vonásait
Jean Monnet azt is átlátta, hogy a francia-német feszültség feloldása nélkül nem kivitelezhető a tartós béke megteremtése Európában. Legfőbb problémának tekintette, hogy a nemzetközi szervezetekben a hatalom egyszerre több állam kezében volt, amely szintén konfliktus forrást jelentett. Így egy teljesen új megoldást tartott szükségesnek, amely végül elvezetett a Schuman-tervhez.

A Schuman-terv előzményei:

Jean Monnet  (1888-1979) = "EURÓPA ATYJA"
  • ezt a címet azzal érdemelte ki, hogy töretlenül és rendíthetetlenül Európa föderatív egységéért tett és dolgozott
  • Cognac városában született és nevelkedett, családja konyakkal kereskedett 
  • felnőttként a NEMZETKÖZI ÖSSZEFOGÁST szorgalmazta és tett is érte
  • az első világháború alatt ő hívta életre a Gabona Hivatalt (Wheat Executive), mint a szövetségesek közös erőforráskezelő szervét
  • A Népszövetségben Sir Eric Drummond helyettese lett - szervezési és technikai feladatokat látott el
  • Az 1920-as évek végén a francia, lengyel, román pénzügyi stabilizációban vett részt
  • Kedvenc mondása: "Kétféle ember van. Az egyik valaki akar lenni, a másik valamit akar tenni. Én az utóbbihoz tartozom."
  • a jólét, a béke, a demokrácia megteremtésén fáradozott
  • "Nem államokat tömörítünk, hanem embereket egyesítünk!" -  híres mondása
  • konkrét terveit, a francia helyreállítási és modernizációs terv főbiztosaként küldte el 1950-ben Georges Bidault francia miniszterelnöknek és Robert Schuman külügyminiszternek, amely a szén- és acélközösség megteremtésének megteremtéséről szólt 
    • ezt támogatta Schuman

Robert Schuman (1886-1963)

  • Jog-, Világgazdasági és Pénzügyi-tudományi tanulmányokat folytatott
  • Politikai pályája az I. világháború után indult 
  • 1947 nov. – 1948. júl. Franciaország miniszterelnöke 
  •  később külügyminiszter több kormány alatt 
  •  részt vett az Európa Tanács alapításában 
  •  szorosabb és egymáshoz közeledő francia-német kapcsolatokat szorgalmazott 
  •  a legégetőbb problémának a Ruhr-vidék problémájának megoldását tartotta  

Nemzetközi Ruhr Hatóság:

  • 1948. dec. állították fel 
  •  A Ruhr-vidék ipari jellegével kapcsolatban hozták létre, ipari termelésének ellenőrzése volt a célja 
  •  A hatóság tagjai: USA, Nagy-Britannia, Franciaország, BeNeLux               6 ország 
  •  Rendelkezett a szén, a koksz és az acél elosztásáról a német fogyasztás és az export között 
  •  Az amerikaiak támogatták, míg a britek korainak tartották a németek egyenrangú partnerként való kezelését 
    •  Adenauer német kancellár nyitott volt az együttműködésre, így kezdetben vállalta a függő függő viszonyt is 
    •  A gesztust a szövetségesek értékelték, amely elvezetett a petersburgi egyezményhez
  • 1949. petersbergi egyezmény: brit + amerikai + francia főbiztos kijelenti, hogy céljuk az NSZK-nak az európai közösség békés tagjaként való kezelése, és ennek céljából elősegítik a németek Nyugat-Európa nemzetközi szervezeteihez való csatlakozását 
    •  ennek feltétele, hogy biztonsági problémákkal nem kell számolniuk német részről 
    •  NSZK-t felveszik a Nemzetközi Ruhr Hatóságba 
  •  Főként Franciaország tartott a német megerősödéstől, így Jean Monnet javaslatára meghirdették a Schumann-tervet, egy európai szén- és acélközösség létrehozásáról
1950 júniusában kitört a koreai háború, amely a Kelet és Nyugat nyílt szembenállását eredményezte. A háború előmozdította Németország újrafegyverkezését, amerikai ösztönzésre a német katonaság bevonását szorgalmazták. Ez a szándék veszélyeztette a Schuman-terv megvalósulását, ezért Monnet egy közös európai hadsereg felállítását javasolta, szemben az önálló német haderő újraélesztésével. Ezt a javaslatot terjesztette elő René Pleven francia miniszterelnök 1950 októberében.

René Pleven és a Pleven-terv:

  • René Pleven (1901-1993)
  • Francia miniszterelnök
  • Monnet javaslatát terjesztette elő francia miniszterelnökként egy közös európai hadsereg felállítására
  • Javasolta az Európai Védelmi Közösség létrehozását NSZK közreműködésével
  • A hadsereg az egyesült Európa politikai intézményeihez kapcsolódik, így a béke védelmében együttesen tud közreműködni az amerikai és a kanadai erőkkel
  • Franciaország, Olaszország, NSZK, BeNeLux külügyminiszterei aláírták, de épp a kezdeményező Franciaország vétózta meg a parlamenti ratifikáció során, félve a német újrafegyverkezéstől
  • 1954. létrehozták védelmi és biztonsági szervezetet, Nyugat-Európai Unió (NYEU), amely már nem tartalmazta a közös hadsereg célkitűzéseit, csupán az európai közös védelmet, az aláíró államok (későbbi Montánunió tagállamai) és Nagy-Britannia között

Schumann-terv:
o      Kiindulópontja: sem béke, sem Európa egysége nem teremthető meg Franciaország és Németország ellentéteinek felszámolása nélkül
o      Nem csupán eszmei alapot nyújtott, hanem gyakorlati lépések mellett is elkötelezett
o      Célja: a gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzése; német acélipar feletti ellenőrzés
      • Francia javaslat: a francia-német szén- és acéltermelés egészét helyezzék közös főhatóság alá, amely nyitva áll más európai ország részvétele előtt is 
      •  Közös fejlődés alapjainak megteremtése
o      Olaszország, BeNeLux kedvezően fogadják, Nagy-Britannia elutasította saját szuverenitását látta fenyegetve
o      NSZK üdvözölte a tervet
o      A Schumann-terv alapján és annak kezdeményezésére jött létre az első európai integrációs szervezet, az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK), más néven Montánunió (1951. áprilisában Párizsban)
      • Alapító tagok: Franciaország, NSZK, Olaszország, BeNeLux          6 ország 

2013. január 3., csütörtök

Szovjetunió válasza a Marshall-tervre - a KGST



1949. jan. A Marshall-terv ellensúlyaként a Szovjetunió megalakította a közép-kelet-európai országok gazdasági együttműködésének szervezetét, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát (KGST). Alapító tagjai: Szovjetunió, Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia. Később csatlakozott NDK, Mongólia, Kuba, Vietnám.
·       CÉLJA:
o      Szocialista nemzetközi munkamegosztás megvalósítása
o      Szocializmusnak, kommunizmusnak felépítése
o      Tartós világbéke biztosítása és a tagországok közötti egység erősödése
o      Sokoldalú gazdasági együttműködés => életszínvonal növekedés
·       Valójában a Szovjetunió arra használta a KGST-t, hogy egyoldalú előnyökhöz jusson a társult államok terhére
·       Kétoldalú barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmények, kulturális megállapodások
·       Felállították a szabványügyi hivatalt, szállítási irodát, fémipari együttműködést koordináló szervezetet
·       4500 km hosszú BARÁTSÁG KŐOLAJVEZETÉK (Szovjetunió, Csehszlovákia, NDK, Lengyelország, Magyarország)
·       hosszú távú szerződések, amelyek leginkább a szovjet érdekeknek kedveztek, a szovjetfüggés megerősítését szolgálták
·       központi irányítás: KGST titkársága: Moszkva
·       KGST Tanácsa: tagállamok kormányainak küldöttei évente egyszer üléseztek
·       Végrehajtó Bizottság: tagjai a tagországok miniszterelnök helyettesei – tervgazdaság irányvonalainak összehangolása a feladatuk
·       Több együttműködési bizottságot hoztak létre, melyek elsősorban az ipari termelés, a gazdasági-műszaki együttműködést koordinálták, irányították
·       Hiányzott a népképviseleti és a bírósági elem az intézményrendszerekből
·       1991-ben szűnt meg, eredményei alul maradtak az EFTA, az EGK együttműködéseihez vagy Japánhoz, Egyesült Államokhoz képest

A Marshall-terv és következményei


·       A II. világháború után a nyugati államok gazdasága óriási nehézségekkel küzdött, égető szükség volt az azonnali beavatkozásra és segítségre 
·       1947. Truman /amerikai elnök/ márciusi beszéde – Truman-doktrína 
       o      az Amerikai Egyesült Államok új Európa-politikája
§       Görögország és Törökország helyzetének elemzése – görög kommunista puccsveszély
§       Szabad népek támogatása gazdasági és pénzügyi segély formájában, annak érdekében, hogy maguk alakíthassák sorsukat és megőrizzék függetlenségüket
§       A szegénység és polgárháború a totalitárius rendszerek alapja és a Truman-doktrína azzal számolt, hogy a kommunista államok jelentősen befolyásolják majd a világban zajló folyamatokat => a békét veszélyeztetik
§       Az amerikaiaknak hozzá kell járulniuk a gazdasági rendszerek és a politikai intézmények stabilitásához, mint egyetlen olyan hatalom, amely képes erre
§       Két életmódot különböztet meg => két hatalmi rendszer szembenállása:
Ø               Amerikai szabad lét
Ø               Kikényszerített totalitárius rendszer
·       Marshall-terv: 
       o      A Truman-doktrína gazdasági megvalósításának tekinthető 
       o      Az Európának nyújtott gazdasági segély koncepciója 
       o      George C. Marshall  
       o      1947. június 5. Marshall amerikai külügyminiszter – Harvard Egyetemen tartott beszéde  
       o      a nemzeti, gazdasági, társadalmi és politikai stabilitás, valamint a béke érdekében született      meg a segélyezés terve, melynek célja a gazdasági viszonyok működésének helyreállítása 
       o      CÉLJA:
      • A szegénység, a nyomor, az éhínség elleni segítség nyújtása és nem kíván beleszólni agy ország politikai viszonyainak alakulásába, valamint a segélyek felhasználásáról sem kíván döntést hozni 
      •   Az európai államok közötti együttműködés fokozódjon
      • Amerikai Egyesült Államok stratégiai érdekei:
        • Európa gazdasági felzárkóztatása => fizetőképes piac megteremtése
        • Szovjet kommunizmus térnyerésének megakadályozása jobb életminőség elősegítése
       o      ELVÁRJA:
      • Az európai államok közösen dolgozzák ki a helyreállítás programját  
      • Támogatást nyújtott országonként kiemelt projektek megvalósítására, a támogatás mértéke országonként különbözött 
      • A segélyprogramot az amerikaiak valamennyi európai országnak szánták, és a Szovjetuniónak is felajánlották, azonban ők ezt elutasították 
·       A Marshall terv elvárásaira az európai államok létrehozták az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezetét ( Organization for EuropeanEconomic Cooperation – OEEC ) 
o      Érintett államok: Ausztria, BeNeLux, Dánia, Franciaország, Görögország, Írország, Izland, Olaszország, Németország, Norvégia, Portugália, Svédország, Svájc, Törökország, Egyesült Királyság
o      Az államok együttműködését és koordinációt hivatott intézményesíteni
o      Miniszterek Tanácsába minden tagállam 1-1 képviselőt delegált
§       Akkor lett döntés, ha valamennyi tagállam elfogadta
o      Első elnöke: Paul-Henri Spaak
§       Segélyek elosztása, európai egység megvalósítása

·       Észak-atlanti Szerződés Szervezete ( NATO – North atlantic Treaty Organization )
o      1949. április
o      12 ország ( BeNeLux, Dánia, Franciaország, Izland, Kanada, Nagy-Britannia, Norvégia, Olaszország, Portugália, Amerikai Egyesült Államok )
o      CÉLJAI:
§       Szabadság biztosítása
§       Stabilitás megteremtése 
§       Jólét előmozdítása
§       Együttes védelem, béke, biztonság
§       Az USA tartós európai jelenlétét demonstrálta a Szovjetunió számára