Az európai integráció első szakasza (1958-1973) I.

A Római Szerződések, melyeket  1957. március 25–én írtak alá. 1958. január 1-én léptek hatályba.


A Római szerződések aláírói: 

• Belgium (Paul-Henri Spaak és J. Ch. Snoy et d'Oppuers)
• Franciaország (Christian Pineau és Maurice Faure)
• Hollandia (Joseph Luns és J. Linthorst Homan)
• Luxemburg (Joseph Bech és Lambert Schaus)
• Németország (Konrad Adenauer és Walter Hallstein)
• Olaszország (Antonio Segni és Gaetano Martino)

Az első Római Szerződés elrendelte a vámunió kialakítását, amelynek megvalósítására 12 évet szánt. A tervezett szerint 1970-re megvalósuló vámunió, viszont már 1968 júliusára kiépült, a részt vevő tagállamok között a vámokat és a mennyiségi korlátozásokat lebontották és életbe léptek a közös külső vámok. A határellenőrzések azonban még nem szűntek meg – elsősorban a különböző adórendszerek miatt -, és a vámon kívüli akadályok továbbra is fennmaradtak. 

1958 és 1971 között:

• Megháromszorozódott az EGK termelése
• Megháromszorozódott az EGK-n belüli kereskedelmi forgalom 
• Megháromszorozódott a nem tagállamokkal folytatott export-import forgalom
• Felgyorsultak a műszaki fejlesztések
• Felgyorsultak a modernizációs folyamatok
• Felgyorsult és dinamizálódott a fogyasztás 

A kedvező gazdasági és társadalmi folyamatok következményeként Walter Hallstein (az Európai Bizottság első elnöke (1958–1969))  által vezetett Európai Bizottság azt javasolta, hogy a monetáris uniónak az elérését és az odáig vezető utat tervezzék meg. 

Ennek eredményeként 1958-ban felállították a Monetáris Bizottságot.
Feladata:

• az európai monetáris unió létrehozásának előkészítése 

Az EGK sikereit világpolitikai események lassították:

A Bretton-Woods-i árfolyamrendszert 1944-ben hozták létre, rögzített árfolyamait aranyban határozták meg, ezzel a pénzpiacok túlzott stabilitása jött létre és ezzel együtt a dollárnak kulcs szerep jutott a rendszer működésében.

A rendszer 1971-ben omlott össze, elsősorban az USA gazdasági meggyengülésének következtében.

Ezért az Európai Gazdasági Közösség tagállamai hozzáfogtak a gazdasági és monetáris unió megvalósításának kidolgozásához.

1969. decemberében a hágai csúcson, a tagállamok állam- és kormányfői a pénzügyi terv megvalósítására különbizottságot hoztak létre, ez az ún. WERNER-bizottság.

A bizottság elkészítette egy több szakaszban megvalósuló gazdasági és monetáris unió tervét. 

A terv központi eleme a lebegő valutarendszer bevezetése a tagállamok között, és az ingadozási sávok fokozatos szűkítése, majd az árfolyamok teljes rögzítése volt.

A tervet 1971-ben a tagállamok elfogadták, majd az 1973-as és 1974-es olajrobbanás és annak pénzügyi következményei megakadályozták.