Az európai integráció első szakasza (1958-1973) III. Az 1965-ös válság és megoldása: a luxemburgi kompromisszum

1965. krízis Franciaország és a tagállamok között.
Oka:

• finanszírozhatatlanná vált közös agrárpolitika
• gyorsuló integrációs törekvések <--> De Gaulle törekvései

1966. január 1-jére tervezték, hogy több kérdés megvitatására kiterjesztik az egyhangú döntés helyett a minősített többségi döntés gyakorlatát

• De Gaulle ezt nem támogatta, félve a Közösség túlhatalmától, valamint, hogy a francia érdekek sérülhetnek

Hallstein bizottság és javaslata:
A Miniszterek Tanácsa megbízta az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatot a mezőgazdaság finanszírozásának problémájára. => Hallstein bizottság

      Javaslatuk:

• a mezőgazdaságra vonatkozó költségvetésnek függetlennek kell lennie a tagállami befizetésektől 
• saját bevételi forrás: az agrárlefölözések + a vámok
• a jövedelemforrások fölött rendelkezésben az Európai Parlament kapott volna nagyobb jogkörnövekedést
• ehhez járult volna hozzá az agrárpolitika átfogóbb összehangolása
• mindezek a javaslatok a nemzetek feletti jelleget erősítették volna

De Gaulle számára elfogadhatatlan volt a nemzeti szuverenitásról való bármilyen mértékű lemondás
Franciaország a mezőgazdasági politikából jelentős hasznot tudhatott magáénak, amit a fent említett javaslatok nagy mértékben csökkentettek volna. Érveikkel nem tudták meggyőzni a többi tagállamot, így más eszközhöz nyúlt, megbénította a Közösség döntéshozatalát és így, a működését is.

"Üres székek" politikája:
1965. június 30-ától Franciaország töltötte be az elnökségi tisztet és azzal bojkottálta a szervezet működését. hogy képviselői hat hónapig távol maradtak, nem vették részt a a Közösség intézményeinek munkájában.

"Luxemburgi kompromisszum":
1966. januárjától Luxemburg töltötte be az elnökséget. és miniszterelnöke Pierre Werner kompromisszummal állt elő.
Bármely tagállam valamennyi ügyben létfontosságú nemzeti érdekeire hivatkozva kérheti az egyhangú szavazás lefolytatását. Ez azt jelenti, hogy valamely tagállam, amennyiben létérdekre hivatkozik, meg tudja vétózni a döntéshozatalt, hiszen ebben az esetben a minősített többség helyett, minden tagállamnak hozzájárulását kell adnia az adott ügyhöz.
A "luxemburgi kompromisszum" bár elvében szemben áll a Római Szerződés rendelkezésével, ugyanakkor lehetővé tette, hogy a közösségi intézmények - kiemelten a Tanács - ismét működőképessé váltak.