Az európai integráció első szakasza (1958-1973) IV. - Bővítés: Hatokból Kilencek

1946. Winston Churchill zürichi beszéde:

• Nagy-Britanniát nem tekinti a megalakuló Európai Egyesült Államok részének
• Nagy-Britanniát ekkor még erősebb és meghatározóbb érdekkapcsolatok fűzték az Amerikai Egyesült Államokhoz, valamint a Nemzetközösséghez

Nagy Britanniát meghívták a Montánunióba, az EGK-be, az EUROATOM-hoz, de nem kívánt csatlakozni.
Ugyanakkor szorgalmazta egy szabadkereskedelmi övezet létrehozását (az EGK mellett), amelynek megvalósításához 1958-ban kezdett hozzá a semleges és az északi országokkal.

1959. november: Európai Szabadkereskedelmi Társulás (European Free Trade Association - EFTA) megalakítása

• alapító országok:

1. Nagy Britannia (1960)
2. Ausztria (1960)
3. Dánia (1960)
4. Norvégia (1960)
5. Portugália (1960)
6. Svédország (1960) 
7. Svájc (1960)

• későbbi csatlakozó országok:

1. Izland (1970)
2. Finnország (1986)
3. Lichtenstein (1991)

•  az egymás közötti vámokat eltörölték, de ennél szélesebb körű integrációs  folyamatokat nem kezdeményeztek
• kizárólag a kereskedelmi tevékenység harmonizálására törekedtek
• nem kívántak közös politikai célokat megvalósítani
• Legfelsőbb szerve a tagországok tanácsa, egyhangú döntéshozatallal

Az EGK már létrehozásakor leszögezte, hogy nyitott az új csatlakozni kívánó országok irányába, melynek két feltétele volt.

1. csatlakozni kívánó ország európai legyen
2. a tagállamok mindegyikének jóvá kell hagynia az adott ország csatlakozását

Nagy-Britannia nem volt elégedett az EFTA gazdasági eredményeivel. Valamint látva az EGK sikereit és saját világpolitikában játszott szerepének gyengülését, 1961-ben (Macmillan konzervatív kormánya) benyújtotta csatlakozási kérelmét Írországgal és Dániával együtt az EGK-hoz. 1962-ben Norvégia is így tett.

1963-ban De Gaulle megvétózta Nagy-Britannia csatlakozását, arra hivatkozva, hogy az ország nem elég felkészült. Valójában attól tartott Franciaország, hogy Nagy-Britannia csatlakozásával nőni fog az amerikai befolyás, és az új csatlakozó nem adja fel nemzetközösségi kedvezményeit, továbbá mezőgazdaságának előnyös feltételeket tud kiharcolni. Az elutasítással a többi kérelmező ország is visszalépett.

1967-ben Nagy-Britannia, Harold Wilson miniszterelnöksége idején ismét benyújtotta csatlakozási kérelmét, amire De Gaulle-nak ugyanaz volt a válasza.

1969-ben De Gaulle lemondott elnöki posztjáról, Nagy-Britannia ismét beadta csatlakozási kérelmét.
A hágai csúcson (1969) vitatták meg a tagállamok a bővítés kérdését. Pompidou (francia elnök) nem vétózta meg a csatlakozást, maradtak fenntartásai. Franciaország feltétele, hogy elfogadják a közös agrárpolitika finanszírozásának reformjait.

1971-ben (Edward Heath miniszterelnök) kiadták a "Brit Fehér Könyv az Európai Közösségbe való belépéséről":

• hangsúlyozza, hogy földrajzi, katonai, politikai, gazdasági és szociális adottságaik megegyeznek a hat tagállaméval, ezért érdemes az együttműködést kialakítani és erősíteni

1972-ben Brüsszelben aláírták a csatlakozási szerződést Nagy-Britanniával, Írországgal, Dániával és Norvégiával.

1972. szept.-i norvégiai népszavazás megerendezésével, 77%-os részvétel mellett, a szavazók 53.5%-a elutasította a csatlakozást.


1973. jan.1-jével lépett életbe a szerződés és Nagy-Britannia, Írország és Dánia a Közösség tagjává vált.

1973. a Közösségek világkereskedelmi súlya megnőtt, míg az EFTA szerepe ezzel arányosan csökkent.

Az integráció első szakasza (1958-1973) bebizonyította, hogy a Közösség képes kompromisszumok megkötésével, a nemzeti kormányok tárgyalásaival feloldani a válsághelyzetet és békés úton megoldásokat keresni a felmerülő érdekkülönbségekre. 

Az európai integráció első szakasza (1958-1973) II. Franciaország integrációs tervei

Franciaország Integrációs tervei:

·       Franciaországot 1946 óta folyamatos belpolitikai válság sújtotta

·       Jelentős kiadásokat emésztett fel az algériai konfliktus, valamint az indokinai háború

o      A francia tábornokok fellázadtak  => Pflimlin kormánya lemondott => De Gaulle lett az új kormányfő

·      Charles De Gaulle:

o    Menesztette a francia tábornokokat és tárgyalássorozatot kezdeményezett => garantálják Algéria függetlenségét

o      1958-tol V. Köztársaság:

§       Félelnöki rendszer bevezetése – hatalom megszilárdítása

o      „nagyság” és „dicsőség” szelleme – Franciaország világpolitikai szereplő

o      Gaullizmus:

§       Európai Európát képzelt el amerikai és szovjet érdektörekvések nélkül

§       Németországgal együtt szeretett volna az integrációs folyamatok motorjává válni

§       Úgy gondolta, hogy Európára jelentős befolyással bír az USA, amelyet tovább tud növelni a NATO felhasználásával => Franciaország kilep a NATO-ból => NATO a főhadiszállását Párizsból Brüsszelbe teszi át

o      Európa jövőkép:

§       Nemzetállamok szuverenitásának megőrzése mellett kívánta az együttműködést megerősíteni

·       1961. Párizs: Bizottság felállítás => Fouchet-terv – Christian Fouchet

o      Európai politikai unió terve az emberek egyenlő jogain és kötelezettségein nyugszik

o      Az Unió célja: - közös külpolitika létrehozása

§       Tudományos és kutatási területeken való együttműködés

§       Az emberi jogok és demokrácia védelme

§       A nem tagállamokkal való együttműködés fokozása a béke érdekében

§       Intézményei: Tanács, EP, Európai Politikai Bizottság

·       Tanács: négyhavonta tart ülést

o      Tagjai: a tagállamok állam- illetve kormányfői v. Külügyminiszterei

o      Döntéseit egyhangúlag hozza

·       Európai Politikai Bizottság

o      Székhelye: Párizs

o      Tanács munkájának segítése

o      Tagjai a tagállamok külügyminiszterei

·       1962: Fouchet második terve:

o      Miniszterek Bizottsága: külügy, védelem, oktatás, kereskedelem területén

·       BeNeLux államok föderálisabb megoldást javasoltak, és aggódtak a francia dominancia miatt

·       1962: a tagállamok a bizottság befejezéséről döntöttek

·       Franciaország szándéka Tagállamok szándéka

o      Kormányköziség erősítése

o      NATO kapcsolatok lazítása

o      Nagy-Britannia nem támogatása

·     A Fouchet terv megbukott

·     Állam és kormányfők 7 évig nem tartottak találkozót, következménye, hogy a francia-nemet kapcsolatok megerősödtek, szorosabbak lettek

·     1963 január Párizs: Charles De Gaulle és Konrad Adenauer aláírta a francia – nyugat-német együttműködési szerződést, amely a francia és német nép közötti kibékülés történelmi jelentőségű dokumentuma

o      írásos megerősítése annak a felismerésnek, hogy a két ország gazdasági és kulturális fejlődése szorosan összeforr

o      rendszeres találkozókban egyeztek meg

·     Franciaország a Fouchet-tervben összegzett Európa-elképzelést rá akarta eröltetni a tagállamokra, azonban azok ellenálltak, így Franciaország feszültségeket gerjesztett