Europe

Europe

2013. január 26., szombat

Az európai integráció első szakasza (1958-1973) II. Franciaország integrációs tervei



Franciaország Integrációs tervei:

·       Franciaországot 1946 óta folyamatos belpolitikai válság sújtotta
·       Jelentős kiadásokat emésztett fel az algériai konfliktus, valamint az indokinai háború
o      A francia tábornokok fellázadtak  => Pflimlin kormánya lemondott => De Gaulle lett az új kormányfő
·      Charles De Gaulle:

o    Menesztette a francia tábornokokat és tárgyalássorozatot kezdeményezett => garantálják Algéria függetlenségét
o      1958-tol V. Köztársaság:
§       Félelnöki rendszer bevezetése – hatalom megszilárdítása
o      „nagyság” és „dicsőség” szelleme – Franciaország világpolitikai szereplő
o      Gaullizmus:
§       Európai Európát képzelt el amerikai és szovjet érdektörekvések nélkül
§       Németországgal együtt szeretett volna az integrációs folyamatok motorjává válni
§       Úgy gondolta, hogy Európára jelentős befolyással bír az USA, amelyet tovább tud növelni a NATO felhasználásával => Franciaország kilep a NATO-ból => NATO a főhadiszállását Párizsból Brüsszelbe teszi át
o      Európa jövőkép:
§       Nemzetállamok szuverenitásának megőrzése mellett kívánta az együttműködést megerősíteni
·       1961. Párizs: Bizottság felállítás => Fouchet-tervChristian Fouchet
o      Európai politikai unió terve az emberek egyenlő jogain és kötelezettségein nyugszik
o      Az Unió célja: - közös külpolitika létrehozása
§       Tudományos és kutatási területeken való együttműködés
§       Az emberi jogok és demokrácia védelme
§       A nem tagállamokkal való együttműködés fokozása a béke érdekében
§       Intézményei: Tanács, EP, Európai Politikai Bizottság
·       Tanács: négyhavonta tart ülést
o      Tagjai: a tagállamok állam- illetve kormányfői v. Külügyminiszterei
o      Döntéseit egyhangúlag hozza
·       Európai Politikai Bizottság
o      Székhelye: Párizs
o      Tanács munkájának segítése
o      Tagjai a tagállamok külügyminiszterei
·       1962: Fouchet második terve:
o      Miniszterek Bizottsága: külügy, védelem, oktatás, kereskedelem területén
·       BeNeLux államok föderálisabb megoldást javasoltak, és aggódtak a francia dominancia miatt
·       1962: a tagállamok a bizottság befejezéséről döntöttek
·       Franciaország szándéka Tagállamok szándéka
o      Kormányköziség erősítése
o      NATO kapcsolatok lazítása
o      Nagy-Britannia nem támogatása
·     A Fouchet terv megbukott
·     Állam és kormányfők 7 évig nem tartottak találkozót, következménye, hogy a francia-nemet kapcsolatok megerősödtek, szorosabbak lettek
·     1963 január Párizs: Charles De Gaulle és Konrad Adenauer aláírta a francia – nyugat-német együttműködési szerződést, amely a francia és német nép közötti kibékülés történelmi jelentőségű dokumentuma
o      írásos megerősítése annak a felismerésnek, hogy a két ország gazdasági és kulturális fejlődése szorosan összeforr
o      rendszeres találkozókban egyeztek meg
·     Franciaország a Fouchet-tervben összegzett Európa-elképzelést rá akarta eröltetni a tagállamokra, azonban azok ellenálltak, így Franciaország feszültségeket gerjesztett

Az európai integráció első szakasza (1958-1973) I.

A Római Szerződések, melyeket  1957. március 25–én írtak alá. 1958. január 1-én léptek hatályba.


A Római szerződések aláírói: 
  • Belgium (Paul-Henri Spaak és J. Ch. Snoy et d'Oppuers)
  • Franciaország (Christian Pineau és Maurice Faure)
  • Hollandia (Joseph Luns és J. Linthorst Homan)
  • Luxemburg (Joseph Bech és Lambert Schaus)
  • Németország (Konrad Adenauer és Walter Hallstein)
  • Olaszország (Antonio Segni és Gaetano Martino)

Az első Római Szerződés elrendelte a vámunió kialakítását, amelynek megvalósítására 12 évet szánt. A tervezett szerint 1970-re megvalósuló vámunió, viszont már 1968 júliusára kiépült, a részt vevő tagállamok között a vámokat és a mennyiségi korlátozásokat lebontották és életbe léptek a közös külső vámok. A határellenőrzések azonban még nem szűntek meg – elsősorban a különböző adórendszerek miatt -, és a vámon kívüli akadályok továbbra is fennmaradtak. 

1958 és 1971 között:

  • Megháromszorozódott az EGK termelése
  • Megháromszorozódott az EGK-n belüli kereskedelmi forgalom 
  • Megháromszorozódott a nem tagállamokkal folytatott export-import forgalom
  • Felgyorsultak a műszaki fejlesztések
  • Felgyorsultak a modernizációs folyamatok
  • Felgyorsult és dinamizálódott a fogyasztás 
A kedvező gazdasági és társadalmi folyamatok következményeként Walter Hallstein (az Európai Bizottság első elnöke (1958–1969))  által vezetett Európai Bizottság azt javasolta, hogy a monetáris uniónak az elérését és az odáig vezető utat tervezzék meg. 

Ennek eredményeként 1958-ban felállították a Monetáris Bizottságot.
Feladata:
  • az európai monetáris unió létrehozásának előkészítése 

Az EGK sikereit világpolitikai események lassították:
A Bretton-Woods-i árfolyamrendszert 1944-ben hozták létre, rögzített árfolyamait aranyban határozták meg, ezzel a pénzpiacok túlzott stabilitása jött létre és ezzel együtt a dollárnak kulcs szerep jutott a rendszer működésében.
A rendszer 1971-ben omlott össze, elsősorban az USA gazdasági meggyengülésének következtében.
Ezért az Európai Gazdasági Közösség tagállamai hozzáfogtak a gazdasági és monetáris unió megvalósításának kidolgozásához.
1969. decemberében a hágai csúcson, a tagállamok állam- és kormányfői a pénzügyi terv megvalósítására különbizottságot hoztak létre, ez az ún. WERNER-bizottság.
A bizottság elkészítette egy több szakaszban megvalósuló gazdasági és monetáris unió tervét. 
A terv központi eleme a lebegő valutarendszer bevezetése a tagállamok között, és az ingadozási sávok fokozatos szűkítése, majd az árfolyamok teljes rögzítése volt.
A tervet 1971-ben a tagállamok elfogadták, majd az 1973-as és 1974-es olajrobbanás és annak pénzügyi következményei megakadályozták.

Az európai Integráció szakaszai

A Római Szerződésekkel  kezdődik az európai integráció aktív időszaka.

A Római szerződések aláírói: 
  • Belgium (Paul-Henri Spaak és J. Ch. Snoy et d'Oppuers)
  • Franciaország (Christian Pineau és Maurice Faure)
  • Hollandia (Joseph Luns és J. Linthorst Homan)
  • Luxemburg (Joseph Bech és Lambert Schaus)
  • Németország (Konrad Adenauer és Walter Hallstein)
  • Olaszország (Antonio Segni és Gaetano Martino)
 Az európai integráció szakaszai:
  1. Első szakasz: 1958 - 1973 - a formálódás szakasza, az integráció kezdeti évei
  2. Második szakasz: 1973 - 1985 - az europesszimizmus szakasza
  3. Harmadik szakasz: 1985 - 1990 /1991 - a fordulat szakasza
  4. Negyedik szakasz: a Maastrichti Szerződés - az Európai Unió születése
  5. Ötödik szakasz: az Amsterdami Szerződés - az integráció mélyülése
  6. Hatodik szakasz: a Nizzai Szerződés - mélyülés és bővülés
  7. Hetedik szakasz: a keleti bővülés és az "alkotmányozás" időszaka
Az integráció az alábbiak szerint szakaszolható:
  • a gazdasági egységesülés előrehaladása alapján
  • a szupernacionalitás és a kormányköziség elveinek erősödése vagy éppen gyengülése alapján
 Az integráció ütemét, a fejlődést vagy épp a lassulást meghatározóan befolyásolták és jelenleg is befolyásolják a világpolitikai érdekek és erőviszonyok, valamint a világgazdasági környezet változásai.

Az európai integráció dinamikájára és menetére döntően hatással vannak a nemzeti és a nemzetközi pro és kontra érvek, érdekek, így megfigyelhető, hogy az adott kornak, korszaknak megfelelően gyorsul, vagy éppen lassul az Európai Unió fejlődési folyamata.